2006. július 4.

Méd Birodalom 1.

Azt remélem, hogy ebben a blogban egy közelmúltban végbement tudományos szemléletváltást járhatok körül, amely a hazai történettudomány berkein belül nem igazán talált visszhangra. Röviden: az Újasszír Birodalom bukását (i.e. 612)követő időszakra a történettudomány a Méd Birodalom meglétét rekonstruálta, nyilvánvalóan Hérodotos (I. 95-117) és más klasszikus auktorok művei hatására. A hagyományos történeti narratíva szerint a perzsákkal rokon méd népnek a Halys-folyótól (ma Kizil-Irmak) a mai Afganisztánig érő hatalmát a perzsa II. Nagy Kürosz döntötte meg i.e. 550 körül, aki i.e. 539-ben bevonult Babilónba, és aki lefektette az Akhaimenida Birodalom alapjait. Mielőtt bemutatnám a Hérodotos beszámolójának hatása alatt kialakult hagyományos narratívát ért kihívásokat, idézném a paradigmaváltást legsarkosabban megfogalmazó Mario Liveraninak 2001-ben a padovai Continuity of Empire? Assyria, Media, Persia című konferencián elhangzott előadásából.
„Az asszír királyi paloták és ékírásos archívumok régészeti feltárása előtt, a XIX. század közepéig a Közel-Kelet civilizációinak az Akhaimenida Birodalom előtti történelme kizárólag a klasszikus és a bibliai forrásokon alapult. A médek, éppúgy, mint az asszírok vagy a babilóniaiak, csak azon információk alapján voltak ismertek, amiket Hérodotos és a későbbi történetírók gyűjtöttek össze munkáikban, akiknek nem volt közvetlen tudásuk ezekről az emberekről és birodalmakról, de összegyűjtötték az információkat az Akhaimenida Birodalom művelt köreiből. Ez az információ nem volt sem közvetlen, sem kortárs, még csak szóbeli hagyományon vagy történeti forráson sem alapult. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az új eredmények, amelyeket a múlt század régészeti feltárásai hoztak napvilágra – mind Asszíriában, mind Babilóniában – ezen országok történelmét teljesen átformálták. Ha összehasonlítjuk Asszíria és Chaldea történelmeit, a XIX. század közepe előttit a ma elfogadottal, azt látjuk, hogy egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Más szavakkal: a Hérodotosz és utódai számára elérhető információk nem megbízhatóak, és ez ma a görög historiográfia rekonstruálásához használható, nem pedig az asszír és babiloni történeleméhez.”

1 megjegyzés:

tamasabel írta...

Hadd osszam meg olvasóinkkal azt a műhelytitkot, hogy ez a post voltaképp egy cikk-előzetes, illetve annak az első fele! Vér Ádám méd cikke még az idén meg fog jelenni a nyomtatott Ókorban.

Ez a cikkbeharangozó szintén egy olyan műfaj, ami nagyon is belefér az Ókorblog keretei közé. Más szerzőinket is biztatnám erre (s ha igény mutatkozik, én üstöllést küldöm a meghívót a contributori gárdába).