2006. július 6.

Romulus és Remus a Midrásban

A Zsoltárkönyvhöz írott Midrásban (Midrás Sochér Tov vagy Midrás Thillim), a 10. zsoltár 14. versével kapcsolatban - "Te [Isten] az ÁRVÁK segítője vagy" - olvasom a következő érdekességet. Tétel: az Örökkévaló a nem zsidók árváit is istápolja. Erre példaként a midrás elmondja az árva (anyjukat elveszített) Romulus és Remus történetét, akiket egy anyafarkas szoptatott, amíg fel nem cseperedtek. Amikor felnőttek, ők voltak azok, akik lerakták Róma alapjait (!), amelyet így Romulusról neveztek el... A Midrás szavaiból enyhe szemrehányás érezhető ki: eszerint (paradox módon) Izrael Istene, az ő árvákat oltalmazó könyörülete volt az, amely végső soron felelős azért, hogy Róma később Isten ostorává lett a zsidóság ellen. -- Érdekes interpretáció, nem? Aki esetleg többet tud erről, és tudna segíteni abban, hogy ennek a dolognak utána lehessen nézni, kérem, segítsen információival, ha lehetséges! Előre is köszönet neki.

2 megjegyzés:

tamasabel írta...

Jaj, hát ez nagyon kedves! Egyszerre dicséri az Örökkévaló univerzális könyörületét, s tesz finom szemrehányást ugyanemiatt... Ez így nagyon mélyen emberi. És szép példája annak, miképp használják fel - s saját rendszerükbe áthelyezve, írját át ezáltal - a különféle kultúrák egymás narratíváit. De jó! Köszönet a postért!

katalinder írta...

Válasz az előbbire. Hát igen, így van. Engem még plusz két dolog fogott meg benne. Az egyik, hogy sem az ókori testimoniumok, sem - nyomukban - mi nem szoktunk R.-ra és R.-ra úgy gondolni, mint "árvákra", pedig hát tényleg... A másik, hogy a városalapításból sok mindent levezetnek az antikok, de ezt, amit a (legalábbis számomra) ismeretlen szerző levezet belőle, ezt nem. Mutatja, mi van, amikor egy egészen másféle gondolkodásmód találkozik az antik pogány mítosszal. gondolkodásmódkövetkeztetés