tag:blogger.com,1999:blog-30433999.post115413166281980095..comments2017-10-28T05:56:16.889+02:00Comments on Ókorblog: Beavatás a könyvtárbaTamás Ábelhttp://www.blogger.com/profile/05834017264205304495noreply@blogger.comBlogger8125tag:blogger.com,1999:blog-30433999.post-1154614467776426902006-08-03T16:14:00.000+02:002006-08-03T16:14:00.000+02:00Ja és persze az újabb szemlvény szuperül kiegészít...Ja és persze az újabb szemlvény szuperül kiegészíti azt, amit írtam, hiszen így "megvan" a szerbantali leírás immár nem csak a korábbi British Libraryről (vagyis a British Museum könyvtáráról), hanem a Francia Nemzeti Könyvtár régi épületéről (és minő-ségéről) is! Úgyhogy az eredeti postom így lett teljes. Hálás köszönet.Tamás Ábelhttps://www.blogger.com/profile/05834017264205304495noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-30433999.post-1154614131679198522006-08-03T16:08:00.000+02:002006-08-03T16:08:00.000+02:00De jó! Igen, igen, valami azt súgta nekem is, hogy...De jó! Igen, igen, valami azt súgta nekem is, hogy a szerzőnek explicitebb fejtegetései is vannak a könyvtárról annál, mint ami <I>A Pendragon legendá</I>ban erről olvasható, de odáig már nem jutottam el, hogy elő is keressem. Hálás köszönet a commentért, ill. az olvasmányajánlóért! Jó ez a Szerb Antal.Tamás Ábelhttps://www.blogger.com/profile/05834017264205304495noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-30433999.post-1154558419470544792006-08-03T00:40:00.000+02:002006-08-03T00:40:00.000+02:00Szerb Antalnak és mai olvasóinak a könyvtárakról v...Szerb Antalnak és mai olvasóinak a könyvtárakról való gondolatai egy meghatározó olvasmányélményemet juttatják eszembe, amely több szempontból is igen szorosan kapcsolódik a témához. A <I>Pendragon-legenda</I> idézett részletét kiegészítendő álljon itt belőle az első három bekezdés:<BR/><BR/>"Visszatekintve lírai ifjúságomra, ami múlik, most már megállapíthatom, hogy a legszebb volt a Bibliothèque Nationale Párizsban. Nem mondom, az éjjeli őrség a cserkésztáborban, az is szép volt, nem kevésbé az első ölelkezés, az osztrák hegyek alatt, egészen kölyökül, általában nem panaszkodhatni Természetre és Szerelemre. De a legszebb mégiscsak a Bibliothèque Nationale volt, legkivált téli estén.<BR/><BR/>A takarékosság szépsége talán, amint a francia jelleghez illik. A boltozatos mennyezetet elvesző misztikájában nem zavarja semmiféle lámpa, mert az már pazarlás volna. Csak az asztalok fölött égnek, racionális távolságban egymástól, magas, zöld ernyőjű lámpák. Azok is csak akkor gyulladnak meg, amikor az ember már megvakult. A csönd még intenzívebb lesz, szinte zúg, forrón és izgatottan, hiszen a záráshoz közeledünk, és mindenkinek az élete attól függ, hogy még ötven oldalt elolvasson. Csak a lapozás monoton ritmusa hallszik, és néha egy-egy megőrült aggastyán tiltakozik a pultnál, ahol a mindenható altisztek ülnek.<BR/><BR/>Háromnegyed hat előtt öt perccel egy erre a célra rendelt személy dörgő hangon azt kiáltja: Mesdames et Messieurs, on va bientôt fermer. A végső é rendkívül hosszú, és kacskaringósan tűnik le a távolban, a láthatatlan termekben, hol a könyvtár sok millió kötetjét őrzik. Azután pontban háromnegyed hatkor fent említett személy megszólal, röviden, mint a végzet, mely előrebocsátotta volt baljós hírnökét: On ferme! És az ember elmegy."<BR/><BR/> Szerb Antal: <I>Gondolatok a könyvtárban</I> (első megjelenése: <I>Tükör</I> 1934, 16-23; újabban a <I>Szerelem a palackban</I> c. novelláskötet darabjaként)<BR/><BR/>Bár a szöveg ezután kissé más irányban folytatódik, továbbra is a könyvtárról szól - elsősorban arról, hogy mit lehet még csinálni benne (és kívüle) az olvasás mellett... Érdekes, hogy épp az ellenkező életérzést szólaltatja meg a közvetlenül utána álló <I>Szerelem a palackban</I> novella, amelynek címadó jelenetében a szerző ezúttal a latin grammatika száraz kategóriáit választja fergeteges humora eszközéül.<BR/>Íme, két ajánlott olvasmány a nyáron is könyvtárazóknak!Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-30433999.post-1154196396188218582006-07-29T20:06:00.000+02:002006-07-29T20:06:00.000+02:00Szóval így.Kösz!<I>Szóval így.</I><BR/>Kösz!Tamás Ábelhttps://www.blogger.com/profile/05834017264205304495noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-30433999.post-1154186114195911022006-07-29T17:15:00.000+02:002006-07-29T17:15:00.000+02:00Így, csak szóközök nélkül (de ide kellenek, mert k...Így, csak szóközök nélkül (de ide kellenek, mert különben nem a parancs látszana, hanem a végeredmény):<BR/><BR/>normál<BR/>< i >dőlt< / i >Kozák Dánielhttps://www.blogger.com/profile/04338805284555779502noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-30433999.post-1154172707450991902006-07-29T13:31:00.000+02:002006-07-29T13:31:00.000+02:00(Off: hogyan csináltad a dőlt betűket? Mert nekem ...(Off: hogyan csináltad a dőlt betűket? Mert nekem _így_ nem működik.)Tamás Ábelhttps://www.blogger.com/profile/05834017264205304495noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-30433999.post-1154171666414047402006-07-29T13:14:00.000+02:002006-07-29T13:14:00.000+02:00Dani, teljesen igazad van! Valóban, a "magyar verz...Dani, teljesen igazad van! Valóban, a "magyar verzió"-n ezt értettem: szerintem egyszerűen törvényszerű, hogy nálunk _ilyen_ legyen a beavatási szertartás, míg mondjuk Párizsban _olyan_. Mindkettő nehézségeket támaszt az olvasóval szemben, csak másféléket. De szerintem ez így - végső soron - rendben van.<BR/><BR/>Ezzel együtt nem vitatom, amit írsz. De a mentegetődzést fenntartom, csakis a félreértések elkerülése végett: az elsődleges szándékom nem a nyilvános kritika volt, és biztosan be fognak engedni :), mert szerintem a kialakult irrcaionális elemekről nem a könyvtárosok tehetnek, hanem a rendszer egyfajta belső tehetetlensége.<BR/><BR/>Amit az eltérő olvasói hagyományokról, s az ennek folytán kialakuló eltérő beavatástörténetekről írsz, gyönyörű, és nagyon-nagyon pontos. Szóval kösz a commentet!Tamás Ábelhttps://www.blogger.com/profile/05834017264205304495noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-30433999.post-1154159257945992772006-07-29T09:47:00.000+02:002006-07-29T09:47:00.000+02:00Szerintem különbséget érdemes tenni a könyvtári "s...Szerintem különbséget érdemes tenni a könyvtári "szakrális beavatás" és a "profán, felesleges (túl)szabályozás" között. Az persze, hogy ki, mikor, mit érez egyiknek vagy másiknak: egyéni értelmezés kérdése. Az én interpretációmban például Akadémiánk bonyolult helyszámosztó rendszere egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik. (Kiegészítve azzal, hogy a ruhatár használata a szó legszorosabb értelmében kötelező -- akkor is, ha nincs se táska, se kabát --, különben még az első pultig sem jutunk el.)<BR/><BR/>Ábel, tudom (tudni vélem), te is valami hasonlóra gondoltál a "magyar verzió" megjelöléssel, de szerintem nem feltétlenül szükséges az utána következő mentegetőzés. Ezen igenis lehetne, és kellene is, változtatni.<BR/><BR/>(Hm, vajon olvassa-e valaki az Ókorblogot az Akadémiai Könyvtár dolgozói közül? Ha igen, remélem, be fognak engedni legközelebb is :-))<BR/><BR/>Ami pedig a "könyves" és "folyóiratos" identitást illeti: biztos vagy benne, hogy akkor járna el az olvasó teljesen szabályosan, ha naponta X alkalommal váltogatná a helyszámát? Szerintem a külön folyóíratolvasó csak arra szolgál, hogy ha <I>jellemzően</I> folyóiratokat olvasol, akkor ne kelljen olyan sokat rohangálni (tudom: ez gyermeki naivitás). Erre utalhat szerintem az is, hogy a helyek számozása egységes, nem párhuzamos; és hogy az átjárás oda-vissza működik: folyóiratos helyről is lehet könyvet kikérni. Ja, és én sohasem írtam még K betűket a kérőlapra: mindig a helyszámot, akárhol is ülök éppen. És sok esetben a folyóiratolvasó használatának semmi köze nincs a folyóiratolvasáshoz: megesik, hogy csak azért ülök oda, mert valamivel nagyobb a nyugalom.<BR/><BR/>Mindezt csupán azért tárgyaltam részletesen, mert mutatja, hogy sokszor nem is (akár szakrális, akár profán) szabályokról, hanem (sok esetben eltérő) olvasói hagyományokról van szó. Amikor az olvasó először jár a könyvtárban, akkor lehet, hogy maga fogja "felfedezni" magának, új könyvtárhasználati hagyományt hozva létre; vagy lehet, hogy "lélekvezető" segítségét veszi igénybe (tapasztaltabb kolléga, könyvtáros): ilyenkor egy, már létező hagyományt vesz át. <BR/><BR/>Lehet, hogy nem is azért hívjuk olvasónak az olvasót, mert könyvet olvas a könyvtárban (és hát, khm, bizony megesik, hogy a könyvtárhasználati idő meglehetősen kis hányada telik olvasással...), hanem azért, mert a könyvtár maga az értelmezés, "olvasás" tárgya? :-)Kozák Dánielhttps://www.blogger.com/profile/04338805284555779502noreply@blogger.com