Ókorportál

Kedves Olvasóink,

az Ókor című folyóirat eddigi honlapjának és az Ókorblognak a funkcióit a 2013-as évtől kezdődően teljes körűen átvette az Ókorportál.

Az Ókorblog ezennel búcsúzik, és kéri a Kedves Olvasót, hogy az ókortudománnyal kapcsolatos híreket és aktuális információkat mostantól az Ókorportálon keresse.

Az eddigi anyagok természetesen továbbra is elérhetőek maradnak a blogon.

Köszönjük eddigi és ez utáni figyelmét!

Üdvözlettel:
A szerkesztők

1 %

Kedves Ókor-olvasó!

Ha Ön rendszeres vásárlója vagy olvasója az Ókornak, szereti az ókori kultúrát, és szeretné, hogy az Ókor folyóirat sokáig fennmaradjon, kérjük, ajánlja fel adója 1%-át az Ókor Kulturális Közhasznú Alapítvány javára. Az alapítvány hatékonyan és közvetlenül (a nyomdaköltséget fedezve) képes támogatni a lap megjelenését még abban az esetben is, amikor erre a célra nem áll rendelkezésre más forrás, s így hosszú távon tudja biztosítani a lap megjelenését.

Az alapítvány adatai:

Ókor Kulturális Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18254077-1-43
Számlaszám: 12011148-00113515-00100003

Ön előfizetésével is közvetlenül az alapítványt – és így a lap megjelenését – támogatja, tekintve, hogy a Gondolat Kiadóval kötött megállapodás szerint az előfizetői díjak az alapítvány számlájára kerülnek, és így azokat teljes egészében az Ókor előállítására fordítjuk. Az Ókor előfizetői díja 2011-ben változatlanul 4000 forint, amely a postaköltséget is beszámítva csaknem 50%-os kedvezményt jelent a lap bolti árához képest (4×1600 forint).

Előre is köszönjük a támogatását, és kérjük, maradjon továbbra is az Ókor olvasója!

A szerkesztőség

Ókor - zenés szerkesztőségi est

Szeretettel meghívjuk az

ÓKOR

folyóirat zenés szerkesztőségi estjére

Időpont és helyszín:

2010. december 9., csütörtök, 18.00

Szatyor Bár és Galéria

(1111 Budapest, Bartók Béla út 36.)

A program:

Az Ókor szerkesztői a 2010-ben megjelent számokról és a jövő évi tervekről

Bolonyai Gábor (ELTE BTK Görög Tanszék) előadása

„Görög költők Mátyás könyvtárában” címmel

Angol reneszánsz és francia barokk gambaconsort zenét játszik az

Arión Consort

Tagjai:

Szabó Zsolt, discant viola da gamba (művészeti vezető)

Dinyés Soma, discant és alt viola da gamba

Stollár Xénia, tenor viola da gamba

Szilágyi Attila, basszus viola da gamba

1 %

1%

Idén is várjuk az Ókor c. folyóirat fennmaradása szempontjából egyre fontosabbá váló 1%-os felajánlásokat. A lapot támogató alapítvány adatai változatlanok:

Ókor Kulturális Közhasznú Alapítvány
1115 Budapest, Ballagi Mór u. 8. IV/1
Adószám: 18254077-1-43
Számlaszám: Raiffeisen Bank 12011148-00113515-00100003

Háború és béke az Ókorban (2010/1)

Ez alkalommal az Ókor új tematikus számát rendhagyó módon, Kalla Gábornak a Háború és béke szám bemutatóján elhangzott ismertetője nyomán mutatjuk be. (A szerk.)

Elméletileg a helyzet igen egyszerű: a háborúk alkotják a történelem vezérfonalát az írásos és képi forrásokban, és gyakran jelenik meg a győztesek által kialakított béke is. Az Ókori Keleten az uralkodók hadjáratairól szóló, propagandisztikus elemekkel tarkított beszámolók teszik ki a történeti szövegek nagyobbik részét, de a csataterek eseményei adják a klasszikus kori történeti művek súlyponti motívumait is.

Ez nem véletlen. A háborúk emeltek magasra és döntöttek le birodalmakat és kisebb helyi hatalmakat is. A katonai erő meghatározó módon alakította és alakítja ma is a gazdaságot, a békebeli erőviszonyok rendszere háborúkban alakul ki. Egy-egy közösség, társadalom gazdasági helyzetét, az erőforrásokhoz való hozzájutásának lehetőségeit és annak árát alapvetően hadseregének sikeressége vagy kudarca határozza meg. Adófizető volt-e, vagy az adókból részesült-e? Persze voltak olyan államok is, melyeket katonai sikerei vittek egyre közelebb a bukáshoz, ha nem tudták megnyerni a békét, azaz nem voltak képesek olyan viszonyokat teremteni, melyben a hatalmi perifériákon élők adójukért nyugalmat és biztonságot, gazdaságuk fejlődésének lehetőségét kapták. A kisebb államok számára katonai erejük meghatározó volt abból a szempontból is, hogy alávetésük esetén milyen feltételű békét voltak képesek kialkudni.

Bármennyire a fáj is ez pacifista lelkünknek, a nagy kultúrák és civilizációk véres harctereken születtek, az öldöklő csaták nélkül nem koncentrálódhatott volna annyi erőforrás, amennyi a magaskultúra kialakulásához kellett. Valamennyi kiemelkedő ókori kulturális teljesítmény mögött ott állt egy hatalmas katonai potenciál, elég csak az ókori világ csodáira gondolnunk. Az államok és civilizációk kialakulásának elméletei között már régóta verseng a békés, társadalmi megegyezésen alapuló Rousseau-i modell, és a katonai erő és erőszak által kialakított hatalomkoncentráció lenini modellje. Az utóbbi időkben ez utóbbit támogató adatok kerülnek egymás után elő, sorban kiásott tömegsírok cáfolják a békés őskorról szóló elképzeléseket is. Ezzel természetesen nem a katonai erőszak apológiáját szeretném elmondani, csak a történeti tényekre szeretném felhívni a figyelmet.

A háborúknak és a békének számos különböző aspektusuk van, ezt a sokszínűséget szerencsés módon tükrözi ez az Ókor-szám is. A harctéri sikeresség egyik záloga a megfelelő infrastruktúra, többek között a megfelelő formájú és minőségű fegyverzet. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a lapszám első cikke Simon Zsolt tollából, amely arra az egyszerűnek tűnő kérdésre keresi a választ, hogy „Milyen kardot használtak a hettiták?”. A dolgozatból a sok érdekes részlet mellett kiderül, hogy erre kérdésre a leletek szórványos volta miatt nem olyan egyszerű választ adni, a konklúzió pedig az, hogy eltérő hagyományok figyelhetőek meg, a hosszú és rövid pengéjű kardok nemcsak időben váltják egymást, hanem egymás mellett is éltek.

A védőfegyverek, ezen belül is a díszes páncélzat szimbolikus jelentőségéről tudhatunk meg sok izgalmas részletet Budai-Balogh Tibor Hadvezések fegyverben. Páncélos szobrok az Aquincumi Múzeum gyűjteményében című cikkéből, melynek apropóját az Aquincumban talált római páncélos szobrok adták, de áttekintést kapunk a szobortípus fejlődéséről az itáliai eredetéről is.

A katonai sikerek másik zálogát a megfelelő kiképzés jelenti. Kató Péter cikke (Katonai kiképzés a hellénisztikus polisokban) azokat az intézményeket tárgyalja, melyek a polgárok katonai kiképzését szolgálták a hellénisztikus polisokban. A kisebb közösségek ezzel teremtették meg maguk számára az önálló katonai erőt és ezzel együtt a viszonylagos függetlenségüket is a nagyhatalmak árnyékában.

A kiképzés mellett fontos szerepet játszott a katonai morál is. Ennek fenntartásában a rómaiknál és hatásukra más népeknél is fontos szerepet játszottak a gladiátorjátékok, mint ahogy ezt Kopeczky Rita Gladiátorjátékok és katonai morál a köztársaságkori Rómában és Rómán kívül című cikke olyan plasztikusan bemutatja.

A harci morál fenntartását és az ellenfél megfélemlítését szolgálták a keltáknál a harci trombiták, a carnyxek, melyek irdatlan zajt csaptak a csatatereken. Az erről az érdekes tárgytípusról való tudnivalókat Szabó Miklós cikke mutatja be számunkra A carnyx füle címmel, melynek apropóját egy rejtélyes bronz fül Galliából és egy kisplasztika Magyarországról adta. Bár ez a dolgozat külön rovatban szerepel, nyugodtan kerülhetett volna a tematikus cikkek sorába is.

Az egyéni képességek, a motiváltság és a jó fegyverzet sem elég megfelelő katonai taktika nélkül. A legtöbb nagy civilizáció számára óriási kihívást jelentett a nomádok harcmodora. A rómaiak is számos alkalommal kerültek szembe ezzel a problémával, hogy miképpen reagáltak erre, ennek kiváló példáját mutatja be számunkra Forisek Péter cikke, melyben Arrianos „Az alánok elleni csatarend” című kevéssé ismert művét mutatja be fordításban és látja el kommentárokkal. A római haditaktika finom részleteiben járatlan olvasó számára különösen érdekes az a szinte művészi kidolgozottság, ahogy rómaiaknak az alánok rohamára reagálniuk kell.

A háborúk nagy szerepet játszanak a mitológiában és a teológiában is. A világ az egyik mezopotámiai hagyomány szerint istenek és démoni lények harcán keresztül jött létre, egy ősszörny, Tiamat kettévágott testéből alakítja ki Marduk isten a kozmoszt. Ezt a történetet, Tiamat szörny démoni kiséretének tagjait és az ellenük bevetett különleges harcmodort mutatja be Pálfi Zoltán Marduk és Tiamat küzdelme, avagy az istenek fegyverzete című cikkében.

Az ószövetségi hagyomány szerint az Úr a háborút használja fel tervében, hogy az őt nem kellően tisztelő, a vallási hagyományoktól elforduló Áhábot megbüntesse. Ennek körülményeiről, a rámót-gileádi csatáról szól Kőszeghy Miklós Áháb utolsó háborúja című cikke, melyből azt is megtudjuk, valójában mekkora seregek csaphattak össze Izrael és az arámi Damaszkusz küzdelmében.

A források jellegét jól tükrözi, hogy a békéről csak egyetlen, de annál érdekesebb cikk szól. Grüll Tibor munkája, melyet Pax Romana – alulnézetben. Hogyan látták a zsidók a „római békét”? cím alatt olvashatunk, azt a feszültséget mutatja be, amely a sajátos zsidó hagyományok és a teljesen eltérő jellegű római civilizáció között húzódott. Ezt a kibékíthetetlen ellentétet jól leírja egy, a zsidó háborúról a cikkben olvasható mondat: „A zélóták és a rómaiak szívós, sőt elkeseredett viadalában kétféle világprincípium csap össze.” Ez az ellentét megmaradt békeidőben is.

Ezzel véget is ért a tematikus számba tartozó cikkek sora, de a folyóirat hagyományai szerint mindig találunk egyéb témákról szóló tanulmányokat is. E sorban az első Simon Zolt dolgozata, melyben a hettita királyok listájának újabb adatokkal kiegészített rekonstrukcióját rekonstrukcióját közli. A régészeti rovatból Szabó Miklós cikkét már említettem, a másik cikk Tóth Zsolté, aki Római kori sírépítmény a pécsi Széchenyi téren cím alatt számol be Sopianae kutatásának egyik legújabb fejleményéről, a legújabb római kori sírépítményről. A 2009-es ásatások izgalmas lelete az ásatók szerint az 5. századra keltezhető, így a temető egyik legkésőbbi emléke lehet.

A Szépművészeti Múzeum egyik legújabb szerzeményét mutatja be Hans Rupprecht Goette és Nagy Árpád Miklós Márvány sztélé Rhéneia szigetéről című rövid tanulmánya. Ez a késő hellénisztikus kori márvány sírsztélé lelhely nélküli, de minden valószínűség szerint a délosiak temetkezőhelyéül szolgáló Rhéneia szigetről származik és egy félezer darabot számláló ismert csoportba illeszkedik.

Gulyás András egy a legtöbbünk számára elérhetetlenül távoli, de annál fontosabb kiállításról számol be, amely a kairói Egyiptomi Múzeumban a thébai nekropoliszban folyó magyar ásatásokat mutatta be. Ezeknek a több évtizede folyó feltárásoknak a nemzetközi jelentőségét jelzi, hogy eredményeiket az egyiptológia egyik központjában, a kairói Egyiptomi Múzeumban mutathatták be.

A lapszámot Rosta Kosztasz Nietsche és Kerényi az ókortudományról című izgalmas tanulmánya zárja méltó módon. Ennek a cikknek a kapcsán két nagy tudós szemléletén keresztül alkalmunk van arra, hogy elgondolkodjunk az a filológia szerepéről a mai tudományban, még szélesebb értelemben számot vessünk az ókortudománynak a társadalomban betöltött szerepéről.

Honlap - hír

Az Ókor honlapja új szerverre költözött.
A honlap elérhető a http://ookor.hu/ címen.

Az Ókor "Háború és béke" számának bemutatója - meghívó

Az Ókor folyóirat szerkesztősége és a Gondolat Kiadó

szeretettel várja Önt

a folyóirat

Háború és béke az ókorban

című tematikus számának (2010/1)

bemutatójára.

Időpont:

2010. május 11., kedd, 17.00 óra

Helyszín:

Kossuth Klub, 1088 Budapest, Múzeum u. 4 (nagyterem).

A folyóirat új számát bemutatja Kalla Gábor.

A bemutatót Németh György előadása követi Homéros városa háborúban és békében címmel.

A rendezvényen az Ókor megjelent számai kedvezménnyel megvásárolhatók, illetve megrendelhetők.

Ókor-ankét Szombathelyen

MEGHÍVÓ

A Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület

tisztelettel meghívja Önt

2010. március 4-én (csütörtökön)

délután fél 5 órai kezdettel

az Ókor folyóirat

szerkesztőségi ankétjára

a Folyóiratok Háza

rendezvénysorozat keretében.

Cím: TIT székház (9700 Szombathely, Kőszegi u. 2.)

Előadások:

• Vér Ádám, ELTE BTK Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék: Jeruzsálem ostromzár alatt. Szín-ahhé-eriba Kr. e. 701-es hadjárata az ókori keleti és biblikus források tükrében
• Sosztarits Ottó régész, Savaria Múzeum - Iseumteam: Savaria településtörténeti sajátosságai

Vendégeink a szerkesztőség képviseletében:

Böröczki Tamás, Tamás Ábel, Vámos Péter, Vér Ádám

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Ókor 2009: rövid ismertetés

Elnézést kérek: a múlt év során elhanyagoltam az Ókor egyes számainak ismertetését itt az Ókorblogon. A Facebook-on alakult Ókor-csoport - melynek létrejöttét a szerkesztőség nevében köszönettel üdvözlöm - nem hagyta szó nélkül mulasztásomat, és ezt biztatásnak veszem mulasztásom pótlására. Úgyhogy – röviden – néhány szó a tavalyi számokról, szerzők és címek említése nélkül: ehhez lásd a folyóirat honlapjára mutató linkeket.

2009/1: Antik Gyűjtemény 100

Az első szám a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye centenáriumi ünnepségsorozatának tiszteletére készült, és a százéves ünnepség alkalmából rendezett események anyagából válogat. A tanulmányok, melyek a nemzetközi konferencia előadásainak egy részét tartalmazzák, sorrendben a görög geometrikus vázákról, a közép-európai etruszk és itáliai leletekről, civilizáltak és barbárok viszonyáról, Dionysos vázafestészeti megjelenéséről, az alexandriai művészetről és Apollón ikonográfiájáról szólnak, zömmel tehát az antik művészetet tárgyalják, erős vallástörténeti hangsúllyal.

A tömör esszék egy-egy problémafelvetést fogalmaznak meg az antikvitás mai recepciójáról, hazai tudós értelmiségiek tollából, a Költőverseny szellemes versei pedig – kiváló poétáinktól – a múzeummal magával mint az antikvitás szellemének egyik lehetséges helyszínével és letéteményesével lépnek termékeny dialógusba, a magyar költészet antikizáló hagyományaira - olykor parodisztikusan - reflektálva.

A Múzeum rovatban ’Az évszak műtárgya’ sorozat centenáriumi különkiadását találjuk a Makedóniából kölcsönzött lakomakellékekről, továbbá a sorozat következő darabját, és ismertetést egy egri antik tárgyú kiállításról. A könyvismertetések tárgya egy görög vallástörténeti és egy római filozófiatörténeti forrás magyar kiadása, illetve egy római vallástörténeti és egy görög művészettörténeti monográfia.

2009/2: nem tematikus

Tavalyi második számunk nem tematikus, ám helyet kapott benne egy tematikus blokk, a centenáriumi konferencia anyagának első számunkban meg nem jelent része: egy-egy tanulmány a görög koroplasztikáról, Caligula portréábrázolásairól és a varázsgemmákról. A tematikus rendbe nem foglalható tanulmányok között többségbe kerültek az Ókori Keletet tárgyaló írások, sorrendben az i. sz. első évezred Mezopotámiájáról, az asszír birodalmi expanzió ideológiájáról, a luvikról, Nagy Kyros emlékezetéről, valamint a Selyemútról. A további cikkekben olvashatunk a görög tudomány értelmezéséről (a folyóiratban folytatólagosan közölt Popper-Kirk-vita részeként), a görög vázafestészet zenei témáiról, illetve Hannibal disznajáról.

Textus rovatunk két új forrásfordítással jelentkezik (görög és egyiptomi), a Régészet rovatban libanoni ásatásokról lehet olvasni, a Múzeum rovat pedig ’Az évszak műtárgya’ sorozat aktuális darabját hozza. Könyvismertetés helyett e számban ünnepi beszélgetést találunk a Bolyai-díjjal kitüntetett Ritoók Zsigmond professzorral 80. születésnapja alkalmából, ezúttal kifejezetten tudományos érdeklődési területeiről.

2009/3–4: Alvilágképek

Tavalyi utolsó – tehát legfrissebb – számunk ismét tematikus, az alvilág és a halál témája köré épül. A tanulmányokban olvashatunk a mezopotámiai temetkezési szokásokról, Nergal alvilági útjáról, az egyiptomi Meriré túlvilági utazásáról, egy összefoglaló cikket a halottak szerepéről a görög vallásban és mitológiában, továbbá az eszkhatológiáról a korai görög gondolkodásban, izgalmas görög és római kísértethistóriákról, többszörösen az antik mágiáról alvilági istenek és hulladémonok kontextusában, a római gyászszertartásokról antropológiai és vallástörténeti megközelítésben, valamint a császárkori Pannonia temetkezési szokásairól.

A Textus rovatban egy Pindaros-óda új, szabadverses fordítását találjuk, kommentár kíséretében. A régészeti írások között egy aquincumi sírcsoportról és carnuntumi falfestményekről, míg a Múzeum rovatban (’Az évszak műtárgya’) Hopp Ferenc antik műtárgyairól olvashatunk. A könyvismertetések egy görög művészettörténeti, egy neveléstörténeti és egy, az ókori Izrael történetéről szóló monográfiát tárgyalnak.

Vér Ádám előadása - meghívó

Meghívó

Tisztelettel meghívjuk az Erasmus Kollégium szemináriumi előadására, melyet 2009. október 2-án , pénteken 17 órai kezdettel tartunk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának I. épületében (Budapest, VI. ker., Múzeum krt. 4., I. épület, 2. emelet, 208-as terem).

Pillanatképek
Az Erasmus Kollégium öregdiákjainak tudományos előadássorozata

Vér Ádám

Az első helyettes-király szertartástól a „nagy tisztogatásig”
Assur-ah-iddina utolsó évei

Az Újasszír Birodalom a Kr. e. 8. század második felétől a Kr. e. 7. század utolsó évtizedéig élte virágkorát. A világ első területi birodalma jószerivel a teljes Közel-Keletet bekebelezte: az egyiptomi Thébától az Iráni-fennsíkig, Kilikiától a Perzsa-öbölig mindent. Az asszír uralkodókat nagyszámú professzionális hivatalnoki kar segítette a kormányzásban, így érthető, hogy a hódítások üteme annak ellenére alig lassult valamit, hogy ezen időszak hat asszír királyából három puccsal került hatalomra, három erőszakos halált halt, és egymást követő két generációban az asszír uralkodók megpróbálták kiirtani fivéreiket. Bár a hatalom mindvégig a tágan értelmezett uralkodói családon belül öröklődött, talán nem meglepő, hogy némely asszír uralkodók erősen aggódtak személyes biztonságukért. Az assziriológiai szakirodalomban közhelynek számít, hogy Assur-ah-iddina (uralkodott Kr. e. 680–669) sokat betegeskedett, erősen babonás volt, sőt – egyes késői kritikusai szerint – kissé paranoiás is. Előadásomban a királyi levelezés és a fennmaradt ómenirodalom forrásbázisán e nagyformátumú asszír király utolsó éveit végigkísérve próbálom bemutatni, hogy az említett paranoia kevésbé az uralkodó személyes habitusából fakadt, sokkal inkább a bürokratikus apparátus működésében gyökerezett.

Az Ókor szerkesztőségének közleménye: 1%

Kedves Szerzőnk, Támogatónk, Barátunk!

Évről évre egyre szűkülő források állnak rendelkezésünkre, hogy meg tudjuk jelentetni az Ókor folyóiratot.

Megköszönve a támogatást, melyet az eddigiekben bármilyen formában nyújtott az Ókor számára (előfizetőként, vásárlóként, szerzőként vagy támogatóként), arra szeretnénk kérni, gondolja át, tudna-e segíteni ebben az évben is, hogy folytathassuk a munkát. Ha van rá lehetősége, kérjük, ajánlja fel adója 1 százalékát alapítványunknak, vagy fizesse elő az Ókort a 2009-es évre. (Az előfizetés lehetőségeiről honlapunkon tájékozódhat.)

Adataink:

Ókor Kulturális Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18254077-1-43

Számlaszám: 12011148-00113515-00100003

Köszönettel,

Az Ókor szerkesztősége

Böröczki Tamás

Tamás Ábel

Vámos Péter

Vér Ádám

Megjelent az Ókor 2008/3-as száma

Folyóiratunk jelen száma nem tematikus, mégis fölfedezhető benne néhány tematikus vonulat. Az egyiknek tán azt a címet lehetne adni, hogy "mítosz és elbeszélés" - ide sorolható lenne Horváth Judit Pindarosz-elemzése, valamint Buzási Gábor tanulmánya az újplatonikus mítoszértelmezésekről. A "filozófia" címszó alá vonnám össze G. S. Kirk Karl Popper tanulmányára válaszoló válaszcikkének Veres Máté által készített fordítását - Popper eredeti cikke a preszókratikusokról 2007/4-es számunkban volt olvasható -, Simon Attila írását az arisztotelészi Poétikáról, illetve Szekeres Csilla Cicero-tanulmányát. Az "Egyiptom és az ókori Közel-Kelet kapcsolatai" címszó alá lehetne összevonni Nagy Adrienn vallástörténeti és Erdős Gábor történeti vizsgálódásait. Grüll Tibor a római principátus geopolitikai propagandájáról ír.

Textus rovatunkban Bálint Gábor újabb Martialis-fordításokkal jelentkezik. A régészeti írások között Kalla Gábor egy kora bizánci kolostorról, Szabó Miklós és Szabó Dániel veronai kelta sírokról, Havas Zoltán aquincum szőlőiről, Bíró Szilvia pedig egy gönyűi római kori útállomásról értekezik.

A Múzeum rovatban két évszak műtárgyait is Szilágyi János György elemzi. Liptay Éva a Szépművészeti Múzeum új kiállítását, a Reneszánsz a fáraók korában-t ismerteti. Irsay-Nagy Balázs a bécsi Tutanhamon-kiállításról jelentkezik kiállításkritikával. Végezetül Simon Zsolt, Bálint Gábor és Felföldi Szabolcs könyvkritikáit olvashatjuk, ráadásként pedig Ritoók Zsigmond szellemes írását Fehér Bence és Rihmer Zoltán egy-egy, latin nyelven írt szonettkoszorújáról.

Ezúton is jó olvasást kíván a szerkesztőség!

A bemutatóról

Egedi Barbarának köszönjük a tudósítást az Egyiptom-szám bemutatójáról! Köszönjük minden előadónak is a kiváló előadásokat, és a kedves közönségnek, hogy ilyen szép számban megjelent.

Ókor 2008/1-2: Egyiptom

Megjelent az Ókor Egyiptom-száma (2008/1-2)! A nyilvános bemutatót jövő csütörtökön tartjuk, Török László és Gulyás András előadásával, ám addig is szeretném röviden bemutatni az Ókorblog hasábjain ezt - a magyar egyiptológusok által folytatott kutatásokról mintegy körképet nyújtó - tematikus számot, melynek szakmai szerkesztését Irsay-Nagy Balázs egyiptológus végezte, aki egyben a rövid előszó szerzője is.

A cikkek sorát Bács Tamás írása nyitja az újbirodalmi sírművészetről mint az elit önmeghatározásának eszközéről és önképének megjelenítőjéről, természetesen a thébai feltárások alapján. A következő két írás szintén erősen kapcsolódik a thébai ásatásokhoz: Fábián Zoltán Imre a Halottak Könyvének funkcióját vizsgálja a thébai nekropolisz újbirodalmi sírjaiban, az igen jelentős vallástörténeti forrásból számtalan részletet saját fordításában közelve. Schreiber Gábor pedig az isteni sírok történetét tekinti át, az isteni sírt a meghaló és újjászülető istenek kultuszának jellemző színhelyeként azonosítva, melyen jól megfigyelhetőek az egyiptomi vallás változásai.

Liptay Éva cikke egy általános kérdésfeltevésből, kép és szöveg viszonyának kérdéséből kiindulva vizsgálja az egyiptomi vallás ikonográfiájának egyes vetületeit. Gulyás András, kapcsolódva az előző cikk által is érintett témához, az újbirodalmi templomi feliratok jelentését, illetve mágikus funkcióját vizsgálja, amelyek, mint kimutatja, csakis az óegyiptomi gondolkodásmód és kultúra tágabb összefüggései között értelmezhetők. Vértes Krisztián - csatlakozva a thébai kutatásokhoz, de az ikonográfiai vizsgálatokhoz is - "az újbirodalmi festett magánsírok falainak dokumentációs lehetőségeivel foglalkozik egy konkrét sír problematikáján keresztül" (a tanulmány első mondatából).

Kóthay Katalin Anna egyetlen állat, nevezetesen a disznó jelentőségét világítja meg az egyiptomi kultúra összefüggésrendszerében, kitérve étkezési és áldozati szerepére is. Luft Ulrich "a Memphisz fehér falaitól délre lakó isten", Ptah alakjának változását tárgyalja, a kezdetektől a szinkretizmus korszakáig, amikor az egyiptomi vallási felfogás erőteljes interakcióba lépett a görög mitológiával és istenvilággal. Török László egy alsó-núbiai korszak díszített kerámiáját elemzi mint a korabeli elit reprezentációjának sajátos médiumát, életmódtörténeti kontextusban. Dembitz Gabriella a 21. dinasztia kutatásának kronológiai nehézségei kapcsán az egyiptomi időszámítás rendszerét, Lassányi Gábor pedig a meroitikus kori Núbia néhány fontos jellemzőjét mutatja be, vagyis az Egyiptom árnyékában élt másik ókori afrikai kultúrának egy fontos történeti korszakát.

Horváth Zoltán a genderkutatás kategóriáit vizsgálja meg az ókori egyiptomi kultúra keretei között, levonva a következtetést, miszerint "az óegyiptomi erősen szexista társadalom volt". Bechtold Eszter társadalomtörténeti szempontú cikke, két fontos személyiség életének vizsgálatán keresztül, az újbirodalmi elitet mutatja be. Almásy Adrienn írásának témája a démotikus irodalom, különös tekintettel az egyiptomi kultúrának a göröggel való interakciójára és ennek irodalomtörténeti vonatkozásaira.

A tematikus szám végén Gulyás András rövid ismertetését olvashatjuk saját műholdképes egyiptológiai linkgyűjteményéről. "Az évszak műtárgya" sorozat, amely a Szépművészeti Múzeum jóvoltából folyamatosan olvasható folyóiratunkban, ezúttal természetesen egyiptológiai témával jelentkezik, jelesül Endreffy Kata írásával császárkori Hermész- és Thot-ábrázolásokról. Könyvkritikai rovatunk szintén egyiptológiai fókuszú: Egedi Barbara két, az Olvasó számára is ismerős szerző munkáját recenzeálja: Kóthay Katalin Anna és Gulyás András szöveggyűjteményét (melyről korábban már írt egy rövidebbet az Ókorblogon). Ezután következik Németh György ismertetése a Maróti Egon-Festschriftről, valamint a szokásos könyvajánlók.

Jó olvasást kíván a szerkesztőség!

Meghívó az "Egyiptom" tematikus szám bemutatójára (2008/1-2)

Az Ókor folyóirat szerkesztősége és a Gondolat Kiadó

szeretettel meghívja Önt

az Ókor

EGYIPTOM

tematikus számának bemutatójára,

melynek helye és ideje:

2008. május 8., csütörtök 17.30

ELTE BTK Kari Tanácsterem

(1088 Budapest, Múzeum körút 4/A.)

A program:

• A magyar egyiptológia elmúlt évtizedeinek intézményeiről és meghatározó alakjairól Török László, az MTA Régészeti Intézetének kutatóprofesszora beszél
  

• Napfény és dekoráció az Évmilliók Házaiban – Gulyás András vetítéssel kísért előadása az újbirodalmi templomok dekorációjáról

Az új szám a helyszínen kedvezményesen megvásárolható

Res novae

Amint az a jelen poszt olvasói számára, gondolom, már ki is derült, az Ókorblog (részben) új külsőt kapott. Bár talán helyesebb lenne mindezt jelen időben írni: a következő napokban apróbb változtatások még előfordulhatnak.

Az új külső mellett néhány tartalmi változás is történt, illetve történik remélhetőleg órákon belül:

1. Társoldalak címen néhány hazai ókorral foglalkozó oldalra hivatkozunk, állandó jelleggel;

2. elindítjuk továbbá A hét linkje rovatunkat, melyben rendszeresen egy-egy ókoros blogot, portált, honlapot ajánlunk majd. Nem csupán az oldalsó sáv tetején elhelyezett link révén: azt mindig egy poszt kíséri majd, melyben röviden be is mutatjuk az adott oldalt.

Reméljük, az új megjelenés és az új rovat elnyeri majd a közönség tetszését. Akár így van, akár éppen ellenkezőleg, várjuk a véleményeket!

Üdvözlettel:
a szerkesztők

Ókor 2007/4: Bölcsesség és tudomány

Megjelent az Ókor 2007. évi utolsó száma, melynek témája: Bölcsesség és tudomány. Ez a szám részben egy korábbi konferencia anyagából válogat (Filozófia és tudomány az ókorban, PPKE, Piliscsaba, 2007. május 3-5.), részben pedig olyan cikkeket közöl, melyek, miközben tematikusan illeszkednek az előbbiekhez, egyben szélesebb horizontot is nyitnak az Olvasó számára.

Karl R. Popper írását (Vissza a preszókratikusokhoz, Veres Máté fordításában) afféle bevezetésnek szántuk: kiválóan példázza, miképpen lehet az antikvitáshoz - s ezen belül az antik bölcselethez - úgy fordulni, hogy az ember ne vesszen bele a filológiai részletekbe, s mégis érvényes válaszokat kapjon. A neves szerző nem kevesebbre vállalkozik ebben a cikkben, mint hogy megragadja a Szókratész előtti görög bölcselet és tudomány lényegét (a kettő ekkor még nem vált el egymástól), filozófiai igénnyel, de igen olvasmányosan.

Steiger Kornél írása szellemesen vonatkoztatja egymásra a preszókratikus filozófia az ember megismerő tevékenységéről vallott nézeteit, illetve a megismerés homéroszi eposzokból kiolvasható felfogását. Betegh Gábor arra vállalkozik, hogy bemutassa: miképpen használja Platón, pontosabban a platóni dialógusok - mindenekelőtt a Phaidón - Szókratésze a mítoszt világmagyarázati (vagyis filozófiai) eszközként. Bene László írása Platón utolsó dialógusával, a Törvényekkel foglalkozik, s ezen belül is az okság és a kozmogónia összefüggéseivel: megragadható-e a világ időbeli kezdete, vagy ez csupán magyarázati modellként érvényes, anélkül, hogy kozmogóniai értelemben szó szerint vennénk? Veres Máté Platón filozófiájának utóéletével: az Akadémia szkeptikus korszakával foglalkozik.

Nagy Árpád Miklós átfogó tanulmánya a varázsgemmák funkcióját tárja fel a görög-római antikvitásban, a régészeti és az irodalmi forrásanyagot egyaránt figyelembe véve, vallástörténeti igénnyel. Ötvös Csaba egy olyan, a késő antikvitásban felbukkanó irányzattal - jelesül a gnózissal - foglalkozik, amelyben a tudomány, vallás és filozófia közti határvonalak ismét határozottan megkérdőjeleződnek. Tamási Balázs cikke, elkanyarodva az ún. klasszikus antikvitástól, a bölcsesség kérdését az ókori zsidó történelem kontextusában tárgyalja.

Az antik forrásokat közlő Textus rovatban ezúttal, kapcsolódva a szám tematikájához, Szabó Mária egy, a Hippokratészi Gyűjteményben található értekezést (A levegőről) fordít le és kommentál. Tudománytörténeti rovatunkban (Okuláré) az utóbbi időben jeles magyar ókortudósok idegen nyelvű tanulmányainak fordítását tesszük közzé: ezúttal Erika Reiner assziriológiai tárgyú dolgozatát Sövegjártó Szilvia fordításában, Komoróczy Géza informatív bevezetésével.

A régészeti rovatban szó esik a scarbantiai amfiteátrumról (Gömöri János - Karl Kaus), a tiszalöki feltárásokról (Scholtz Róbert), illetve a szudáni leletmentésben - Merowe-gát! - vállalt magyar szerepről (Lassányi Gábor). 'Az évszak műtárgyát' a Szépművészeti Múzeumból Szilágyi János György mutatja be, Teano művészete címmel.

Jó olvasást kíván a szerkesztőség!

Megjelent az Ókor 2007/3-as száma

Megjelent tehát az Ókor új száma! Ez most nem-tematikus szám, de feltűnhet az Olvasónak, hogy egy erős súlypontja mégiscsak van: tematikusan az Ókori Kelet felé billen el. Elárulom: nem véletlenül. Tavalyi utolsó számunk ugyanis, amely kifejezetten az Ókori Kelet címet viselte, nem tudta befogadni az összes megszületett cikket, illetve érkezett néhány további, amely szintén keleti témájú - így most majdhogynem egy "Ókori Kelet II" szám született. De csak majdhogynem. Hisz a digitális sumerológián, Augustus alsó-núbiai tettein, vagy éppen Jeruzsálem rómaivá válásán túl olvashatunk egy izgalmas apokrif evangéliumról, sőt Ovidius szerelmi tankölteményéről is. Egy régi/új rovatra is felhívnám a figyelmet: az Okuláréra, folyóiratunk tudománytörténeti rovatára, amelyben mostantól kezdve (egyebek mellett) korábbi magyar ókortudósok annak idején nem magyarul megjelent fontos tanulmányainak fordítását közöljük - ezúttal Stein Aurél Nagy Sándor Tigrisen való átkeléséről, illetve az arbéliai ütközetről szóló írását. És persze szokásos rovataink is megtalálhatók: a Textusban pl. ezúttal Martialis gasztronómiai epigrammáit kínáljuk kóstolásra.

Az Ókor több könyvesboltban, de a Gondolat Kiadó budapesti, Petőfi Irodalmi Múzeum-beli könyvesboltjában mindenképp megvásárolható (Károlyi-palota). Előfizetni a legegyszerűbben itt lehet.

Jó olvasást!

Meghívó a "Görög költészet" szám bemutatójára

Az Ókor szerkesztősége és a Gondolat Kiadó szeretettel várja Önt az Ókor c. folyóirat legújabb számának (2007/1-2., Görög költészet) bemutatójára, melyre 2007. június 7-én, csütörtökön délután 6-kor az Építész Pince kerthelyiségében (a Budapesti Építész Kamara épületének udvarán, 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2.) kerül sor.

MŰSOR

• Az Ókor új számát bemutatja Kendeffy Gábor
• Händel és Monteverdi műveit előadja Andrejszki Judit (szoprán), Kutik Rezső (tenor), Bánfi Balázs (blockflöte) és Dinyés Soma (csembaló)
• Görög versek Hajdú Melinda és Gulyás Balázs, a Színművészeti Egyetem hallgatói előadásában

Eső esetén a rendezvényt az Építész Kamara előadótermében tartjuk meg.

Az Ókori Kelet szám bemutatója

Szeretettel várjuk az Ókor folyóirat legújabb, az ókori Kelet témájához kapcsolódó számának bemutatójára.

2007. február 22., csütörtök, 16.30

ELTE BTK Kari Tanácsterem

(1088 Budapest, Múzeum körút 4/A)

Az Ókor új számát bemutatja Zólyomi Gábor

Az ókori Kelet – Komoróczy Géza előadása

Hogyan dolgozik az assziriológus? – Kalla Gábor vetítéssel kísért előadása