Megjelent az Ókor új száma (2006/2)

Megjelent az Ókor új száma. Ízelítő.

Ezt a számot egy szomorú oldallal, Tóth István tanár úr nekrológjával kezdjük, majd rögtön egy ehhez kapcsolódó, ennek fényében szintén szomorú cikkel: Tóth István Egy mithraikus főpap sírja Pannoniából c. írásával folytatjuk. Azt hiszem, a cikk címét kommentálni sem kell.

Ezek után egy tematikus blokk következik, némileg már előrevetítve készülő téli duplaszámunk témáját: az ókori Keletről van szó, illetve most ennek egy speciális területéről, a hebraisztikáról. Egeresi László Sándor arról írt, hogy milyen szenzációs feliratokat találtak az utóbbi évtizedekben, amelyek döntő jelentőségűek lettek volna az ókori Izrael története szempontjából, ha ki nem derül róluk, hogy, bizony, hamisítványok egytől egyig. Tamási Balázs tanulmánya sátánképzeteink qumráni eredetét kutatja. Schmelowszky Ágoston pedig egy késő ókori szöveget (A test mértéke) fordít le és értelmez: milyen tapasztalata volt a zsidó misztikának Istenről mint "kulturális test"-ről?

Bálint Gábor ismét új - és szellemesen szerkesztett - Martialis-epigrammafordításokkal áll elő: ezúttal a ma már csak romjaiban csodálható római Colosseum ihlette Látványosságok könyvének darabjait: melyek szintén csak romosan, fragmentumokban megismerhetők. De így se rosszak! Székely Melinda cikke a római szálat fonja tovább, s igazgyöngyökkel ékesíti. Utána Moldován-Tóth Boglárka egy gyönyörű egyiptomi himnuszt fordít le nekünk, gyönyörűen, s természetesen (már csak azért is, hogy cikk legyen belőle, de természetesen azért főleg, hogy el tudjuk helyezni a maga kontextusában) alapos bevezetést kanyarít elé.

Az egyiptomi szálat Török László cikke szövi tovább, mely egy megható Kavafisz-sort ("Még mindig Alexandria ez") illusztrál egy hellénisztikus építészeti motívum késő egyiptomi (utó)történetével. A késő antikvitáshoz kapcsolódik Németh György rövid dolgozata is, mely a misztikus K3 Aquincumban címet viseli, s egy Pannóniában talált ezüstlemez feliratát értelmezve arra jut, hogy egy rontás és betegségek ellen védő mágikus amuletthez van szerencsénk.

Oswyn Murray esszéje - melyet Böröczki Tamás fordított magyarra - előző számunkra, a Nemzet és antikvitásra utal vissza, amennyiben egy 19. századi angol író csak nemrég (általa) kiadott ókortörténeti művének, illetve az ebből kirajzolódó Hellasz-képnek a politikai motivációit vázolja fel. Ha ez így önmagában nem volt elég meggyőző, akkor hozzáteszem: nagyon szellemes írás, érdemes elolvasni! Már csak azért is, hogy felfrissüljünk, mielőtt rászánjuk magunkat, hogy végigolvassuk Szophoklész Trakhiszi nők c. tragédiáját, melynek prózafordítása, alapos bevezetéssel és kommentárokkal ellátva - mindez Karsai György klaviatúrájából - jelen számunk legterjedelmesebb, s minden bizonnyal legjelentősebb közleménye. Ilyesmi ugyanis, hogy egy színházi felkérésre újra(próza)fordított antik dráma szövegét egy folyóirat még a premier előtt közölje, talán ritkán történik, s hogy a fordító, dupla munkát végezve, az értelmezést elősegítő kommentárt is írjon hozzá... nos, ennek, azt hiszem, különösképp örülni kell. Lehet is kezdeni az olvasást, s aztán úgy menni a színházba.

Müller Róbert és Kiss Péter régészeti beszámolói folytatják a sort, majd Nagy Árpád Miklósnak az évszak műtárgyát (Szépm. Múz.) bemutató cikke következik, amely azért érdemel most külön figyelmet, mert jelen számunk címlapját képező gyönyörű Orpheus-mozaikról van szó. Két recenziónk közül az első szintén a Szépművészeti Múzeumhoz kapcsolódik. Hiszen Richard De Puma (általam fordított) kritikája Szilágyi János György angolul is megjelent, Pelasg ősök nyomában c. könyvével foglalkozik - és ez a könyv nem más, mint egy Szépműbeli műtárgycsoport alapos, a tárgyak eredeti kontextusát, illetve feltárásuk és kiállításuk kontextusát egyaránt virtuóz módon felvillantó kommentárja. A másik recenzió pedig, Egedi Barbara tollából, egy népszerűsítő egyiptológiai könyv magyar változatának erősen problematikus pontjait feszegeti.

Jó olvasást kíván a szerkesztőség.

PS1. Az Ókor egyre több helyen, de az Osiris Könyvesházban biztosan kapható.

PS2. Szolgálati közlemény. Mint talán a kedves olvasók is észrevették, a kezdeti nagy lelkesedés után némileg, hogy finoman fogalmazzunk, lankadni látszik az Ókorblog. Nem jól van ez így. Meggyőződésünk, hogy lehetne ennél többször is írni, jó lenne, legalább 10 naponta frissülne. A szerzőket majd noszogatjuk - de egy dolgot az olvasók is tehetnek. (Vagy a szerzők, olvasói minőségben.) Tessék commentelni! Akár csak egy-két szót, hogy "olvastam, hahó", vagy "uncsi, de hajrá", vagy bármit, de egy interaktív médium esetében a szerzők különösen szomjúhozzák a visszajelzést, melynek puszta léte is motivációt jelent.

Végeztem, tschüss.