Két "új" könyv
Természetesen nem új könyvekről van szó, de az Akadémiai Könyvtárba nemrégiben érkezett mindkettő - ezúttal tehát azt a haladó hagyományt folytatnám, amelynek jegyében időről időre az Új könyvek feliratú könyvespolcot szemlézem.
Két igencsak figyelmet érdemlő, egyugyanazon sorozatba tartozó és ugyanakkor megjelent kötetről van szó. Az egyik a The Cambridge Companion to Homer (szerk. R. Fowler, CUP, 2004), a másik meg a The Cambridge Companion to the Roman Republic (szerk. H. I. Fowler, CUP, 2004). Kiváló szerzők tanulmányaiból összeállított kiváló kötetek.
Ami a Homérosz-tanulmánykötetet illeti, a legrégibb s egyszersmind legizgalmasabb kérdéseket tekinti át, amelyek a homéroszi epikával kapcsolatban fölmerültek, a tanulmányokat öt szekcióra osztva : az első az eposz és elbeszélőjük kapcsolatát tárgyalja, a második egyes kiemelt jelentőségű szereplőcsoportokat (istenek, nők stb.), a harmadik a költészettani (poétikai) kérdésekre koncentrál, a negyedik "szöveg és kontextus" viszonyát vizsgálja a műfaji problémáktól az eposzok társadalmi összefüggésein keresztül az ún. homéroszi kérdéssel bezárólag, az ötödik pedig, a sorozat ismeretében nem meglepő módon, a homéroszi eposzok utóéletének (recepciótörténetének) egyes kitüntetett fázisait. Minden szekcióba legalább három, legfeljebb nyolc tanulmány tartozik, úgyhogy - a bevezetőt, a képeket stb. is beleszámítva - terjedelmileg is igencsak komoly könyvet tartunk a kezünkben.
Lássuk a római köztársaságkort tárgyaló tanulmánykötetet! Ez is öt részből áll: az első a római köztársaság korának politika- és hadtörténetét ismerteti, persze csupán néhány részletkérdésre szorítkozva (pl. a hadsereg, vagy éppen a köztársaság válsága), hisz nem történelmi összefoglalóval van dolgunk. A második a kor társadalomtörténetének egyes aspektusaival (pl. háztartások, nők, vallás), a harmadik a birodalmi aspirációkkal foglalkozik (Itália, Karthagó, görög világ), a negyedik pedig a művelődéstörténettel (irodalom, művészet, színház). Az ötödik, egyfajta epilógusként, kitekintés a római köztársaságnak mint eszménynek újkori hatástörténetére.
Ezektől a kötetektől természetesen nem az adott tárgyterület átfogó áttekintését kell várnunk, hanem az itt és most legfontosabb vonatkozások kiemelését és alapos vizsgálatát: úgy, hogy közben az átfogó vizsgálat igénye a háttérben - a companionok felépítésében - mégiscsak ott rejlik.