Könyvajánló – Egyiptológia 1/2
Mint az Ókorblog önjelölt egyiptológia-felelőse két nagyon érdekes és színvonalas könyvet szeretnék a blogolvasók figyelmébe ajánlani – jelen bejegyzésemben a frissebb kiadvánnyal kezdve.
Azt hiszem mindazok nevében mondhatom, akik tudtak a várható megjelenésről, hogy izgatottan és kíváncsian vettem végre a kezembe a régen várt és sokat ígérő kötetet. Kóthay Katalin Anna – Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban. (Miskolc, Bíbor kiadó, 2007) c. könyve kimondottan forrásgyűjteménynek készült. Az ókori egyiptomi szövegek eddigi magyar nyelvre fordított repertoárját kívánja széles körben bővíteni, magyarázatokkal ellátni, ismertté tenni.
Luft Ulrich rövid előszavát három egységre bontott bevezető követi: az első rész az általános szerkesztési és összeállítási alapelveket ismerteti, a második az egyiptomi nyelvszakaszok és írástípusok bemutatása mellett az írásbeliség kérdéskörével és annak társadalmi vonatkozásaival foglalkozik, míg a harmadik egység az egyiptomi szövegek belső szerkezeti felépítését tárgyalja külön hangsúlyt helyezve a verses forma jelentőségére és ennek kutatástörténetére.
A kötet gerincét alkotó forrásgyűjtemény négy fő részre tagolódik (Istenek, Halottak, A király, Emberek), ezeken belül pedig a szövegek csoportokba rendezése további alfejezeteket határoz meg. Az egyes fejezeteket tömör ámde igen informatív ismertetések vezetik be, elmagyarázva az adott forráscsoport helyét és szerepét az egyiptomi társadalomban és kultúrában, így az egyiptológiával még éppen csak barátkozó olvasó is némi háttérismerettel futhat neki a források olvasásának. (Hasonló támaszt nyújt a laikus olvasónak a kötet végén található Kislexikon is) Az egyes szövegeket is hosszabb-rövidebb ismertetések előzik meg, de ezek már a konkrét forrással kapcsolatos tudnivalókat tárják elénk. A szöveg értelmezését lábjegyzetekbe helyezett további kommentárok és szakirodalmi hivatkozások segítik.
Hogy a szövegek tematikus blokkokba sorolása mennyire válik előnyére a kötetnek, egyelőre (a könyvet csupán néhány órája birtokolván) még nem tudom megítélni, de könnyen lehet, hogy ez a felépítés, mely szakít a kronologikus fonálra felfűzött chrestomathiák hagyományával, elősegíti a sokszor idegennek tűnő, nehezen értelmezhető egyiptomi szövegek befogadását, megértését, kapcsolódását e kultúra nem-írott megnyilvánulási formáihoz.
A kötetet számos fekete-fehér ábra, név-és tárgymutató, bibliográfia és forrásjegyzék gazdagítja, illetve külön kiemelném a kötet egy fontos erényét: a bevezető, ismertető összekötő részek bővelkednek a keresztutalásokban, más forrásokra való hivatkozásokban, ily módon kirajzolva egyfajta szöveghagyomány hálózatot, illetve átfogó képet nyújtva az egész ókori egyiptomi gondolkodásmód felépítéséről és összefüggéseiről. Kóthay Katalin és Gulyás András munkája nemcsak az egyiptomi kultúrát népszerűsítő tudományos ismeretterjesztés kiemelkedő példánya lehet, hanem elengedhetetlen segédanyaggá válhat az egyetemi tanulmányok során, és bizonyára kiváló csemegézésre ad lehetőséget képzett szakemberek, egyiptológusok számára is.
Azt hiszem mindazok nevében mondhatom, akik tudtak a várható megjelenésről, hogy izgatottan és kíváncsian vettem végre a kezembe a régen várt és sokat ígérő kötetet. Kóthay Katalin Anna – Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban. (Miskolc, Bíbor kiadó, 2007) c. könyve kimondottan forrásgyűjteménynek készült. Az ókori egyiptomi szövegek eddigi magyar nyelvre fordított repertoárját kívánja széles körben bővíteni, magyarázatokkal ellátni, ismertté tenni.Luft Ulrich rövid előszavát három egységre bontott bevezető követi: az első rész az általános szerkesztési és összeállítási alapelveket ismerteti, a második az egyiptomi nyelvszakaszok és írástípusok bemutatása mellett az írásbeliség kérdéskörével és annak társadalmi vonatkozásaival foglalkozik, míg a harmadik egység az egyiptomi szövegek belső szerkezeti felépítését tárgyalja külön hangsúlyt helyezve a verses forma jelentőségére és ennek kutatástörténetére.
A kötet gerincét alkotó forrásgyűjtemény négy fő részre tagolódik (Istenek, Halottak, A király, Emberek), ezeken belül pedig a szövegek csoportokba rendezése további alfejezeteket határoz meg. Az egyes fejezeteket tömör ámde igen informatív ismertetések vezetik be, elmagyarázva az adott forráscsoport helyét és szerepét az egyiptomi társadalomban és kultúrában, így az egyiptológiával még éppen csak barátkozó olvasó is némi háttérismerettel futhat neki a források olvasásának. (Hasonló támaszt nyújt a laikus olvasónak a kötet végén található Kislexikon is) Az egyes szövegeket is hosszabb-rövidebb ismertetések előzik meg, de ezek már a konkrét forrással kapcsolatos tudnivalókat tárják elénk. A szöveg értelmezését lábjegyzetekbe helyezett további kommentárok és szakirodalmi hivatkozások segítik.
Hogy a szövegek tematikus blokkokba sorolása mennyire válik előnyére a kötetnek, egyelőre (a könyvet csupán néhány órája birtokolván) még nem tudom megítélni, de könnyen lehet, hogy ez a felépítés, mely szakít a kronologikus fonálra felfűzött chrestomathiák hagyományával, elősegíti a sokszor idegennek tűnő, nehezen értelmezhető egyiptomi szövegek befogadását, megértését, kapcsolódását e kultúra nem-írott megnyilvánulási formáihoz.
A kötetet számos fekete-fehér ábra, név-és tárgymutató, bibliográfia és forrásjegyzék gazdagítja, illetve külön kiemelném a kötet egy fontos erényét: a bevezető, ismertető összekötő részek bővelkednek a keresztutalásokban, más forrásokra való hivatkozásokban, ily módon kirajzolva egyfajta szöveghagyomány hálózatot, illetve átfogó képet nyújtva az egész ókori egyiptomi gondolkodásmód felépítéséről és összefüggéseiről. Kóthay Katalin és Gulyás András munkája nemcsak az egyiptomi kultúrát népszerűsítő tudományos ismeretterjesztés kiemelkedő példánya lehet, hanem elengedhetetlen segédanyaggá válhat az egyetemi tanulmányok során, és bizonyára kiváló csemegézésre ad lehetőséget képzett szakemberek, egyiptológusok számára is.