Ókor 2007/4: Bölcsesség és tudomány

Megjelent az Ókor 2007. évi utolsó száma, melynek témája: Bölcsesség és tudomány. Ez a szám részben egy korábbi konferencia anyagából válogat (Filozófia és tudomány az ókorban, PPKE, Piliscsaba, 2007. május 3-5.), részben pedig olyan cikkeket közöl, melyek, miközben tematikusan illeszkednek az előbbiekhez, egyben szélesebb horizontot is nyitnak az Olvasó számára.

Karl R. Popper írását (Vissza a preszókratikusokhoz, Veres Máté fordításában) afféle bevezetésnek szántuk: kiválóan példázza, miképpen lehet az antikvitáshoz - s ezen belül az antik bölcselethez - úgy fordulni, hogy az ember ne vesszen bele a filológiai részletekbe, s mégis érvényes válaszokat kapjon. A neves szerző nem kevesebbre vállalkozik ebben a cikkben, mint hogy megragadja a Szókratész előtti görög bölcselet és tudomány lényegét (a kettő ekkor még nem vált el egymástól), filozófiai igénnyel, de igen olvasmányosan.

Steiger Kornél írása szellemesen vonatkoztatja egymásra a preszókratikus filozófia az ember megismerő tevékenységéről vallott nézeteit, illetve a megismerés homéroszi eposzokból kiolvasható felfogását. Betegh Gábor arra vállalkozik, hogy bemutassa: miképpen használja Platón, pontosabban a platóni dialógusok - mindenekelőtt a Phaidón - Szókratésze a mítoszt világmagyarázati (vagyis filozófiai) eszközként. Bene László írása Platón utolsó dialógusával, a Törvényekkel foglalkozik, s ezen belül is az okság és a kozmogónia összefüggéseivel: megragadható-e a világ időbeli kezdete, vagy ez csupán magyarázati modellként érvényes, anélkül, hogy kozmogóniai értelemben szó szerint vennénk? Veres Máté Platón filozófiájának utóéletével: az Akadémia szkeptikus korszakával foglalkozik.

Nagy Árpád Miklós átfogó tanulmánya a varázsgemmák funkcióját tárja fel a görög-római antikvitásban, a régészeti és az irodalmi forrásanyagot egyaránt figyelembe véve, vallástörténeti igénnyel. Ötvös Csaba egy olyan, a késő antikvitásban felbukkanó irányzattal - jelesül a gnózissal - foglalkozik, amelyben a tudomány, vallás és filozófia közti határvonalak ismét határozottan megkérdőjeleződnek. Tamási Balázs cikke, elkanyarodva az ún. klasszikus antikvitástól, a bölcsesség kérdését az ókori zsidó történelem kontextusában tárgyalja.

Az antik forrásokat közlő Textus rovatban ezúttal, kapcsolódva a szám tematikájához, Szabó Mária egy, a Hippokratészi Gyűjteményben található értekezést (A levegőről) fordít le és kommentál. Tudománytörténeti rovatunkban (Okuláré) az utóbbi időben jeles magyar ókortudósok idegen nyelvű tanulmányainak fordítását tesszük közzé: ezúttal Erika Reiner assziriológiai tárgyú dolgozatát Sövegjártó Szilvia fordításában, Komoróczy Géza informatív bevezetésével.

A régészeti rovatban szó esik a scarbantiai amfiteátrumról (Gömöri János - Karl Kaus), a tiszalöki feltárásokról (Scholtz Róbert), illetve a szudáni leletmentésben - Merowe-gát! - vállalt magyar szerepről (Lassányi Gábor). 'Az évszak műtárgyát' a Szépművészeti Múzeumból Szilágyi János György mutatja be, Teano művészete címmel.

Jó olvasást kíván a szerkesztőség!