Nemzet és antikvitás (műhelytitkok!)

Már tartozom azzal a blog olvasóinak, hogy megeresszek egy posztot az új tematikus számunkról, a Nemzet és antikvitásról, hogy mi is ez pontosan, miért akartunk ilyen számot, hogyan jött létre, és mi miért van benne. Mindenekelőtt felmerülhet a kérdés, hogy hogyan születnek a döntések a tematikus számokról. Nos, régi olvasóink szerintem már tudják, hogy alapvetően két lehetséges út van, és nálunk korábban az egyik dominált, jelenleg inkább a másik, a későbbiekben pedig, remélem, mindkettő egyaránt érvényesülni fog. Szóval az egyik lehetőség (1), hogy kiválasztunk egy nagyon általános témát, egy olyan jelenséget, amely mióta világ a világ, minden civilizációban jelen volt és jelen van, s felkérjük a különféle ókori kultúrák szakembereit, hogy foglalják össze, az adott jelenség az ő területükön milyen történeti formát öltött. Ilyen szám volt például az Öltözködés, az Utazás, vagy (legújabban) a Lakoma. Ez egy elég egyszerű és könnyen alkalmazható modell, számtalan előnnyel és hátránnyal. Előnye például, hogy egy téma kapcsán teljes körképet lehet adni az ókori világról. És nagyon jól használható, ismeretterjesztésre/oktatásra is alkalmas lapszámok születnek belőle. Hátránya azonban, hogy egy kissé "időtlen" jellegű, nem kapcsolódik sem a szakemberek pillanatnyi kutatásaihoz - minek következtében inkább ismertető jellegű, semmint új eredményeket, vagy (ami fontosabb) újszerű megközelítéseket alkalmazó cikkek megszületését eredményezi -, és nem kapcsolódik semmilyen aktuális eseményhez sem.

Ezek azok a szempontok, amelyek a másik modell (2) körvonalait kialakítják: szerkesszünk olyan tematikus számokat, amelyek valamilyen kulturális (2/a) vagy tudományos (2/b) aktualitáshoz kötődnek. Immár mindkettőre van példa. Egy kulturális aktualitás - a Szépművészeti Múzeum kopt kiállítása (A fáraók után) - hívta életre Kopt kultúra - késő antikvitás című tematikus számunkat, amely a talán eddigi legsikeresebb Ókor-számnak mondható. Hisz óriási érdeklődés volt a kiállítás iránt, amely felhívta a figyelmet az Ókor vonatkozó számára, mely egyébként (a múzeummal való együttműködésnek köszönhetően) a kiállítás shopjában is kapható volt. A talán legnagyobb dicsőség, hogy egy, a kiállítás létrehozóival készített hosszú televíziós interjúban a műsorvezető végig az Ókorra hivatkozott: látható volt, hogy ő ebből a számból készült föl a beszélgetésre. Ez az irány (tehát a 2/a) egyértelműen és határozottan sikeres, és hátrány hirtelen nem is jut eszembe.

A tudományos aktualitásokhoz való kapcsolódás kicsit nehezebb eset. Nos, immár ilyen számunk is van. A Nemzet és antikvitás. Bár az ötlet önálló (Mészáros Balázs az ötletgazda, nem tudom, emlékszik-e), ám tagadhatatlanul ihletője volt a Collegium Budapest 2005-ös nemzetközi kutatási programja, mely a Multiple Antiquities - Multiple Modernities címet viselte. Ha most egyszerűen akarok fogalmazni, ez arról szólt, hogy miképpen "használták" a 19. században az antikvitást különféle társadalmi, politikai és kulturális koncepciók megalkotására. Két vonalon: mondjuk eszmetörténetileg, és mondjuk muzeológiailag. Hallatlanul izgalmas téma, de a nagyközönség figyelme nincs eleve ráirányítva, tehát az Ókornak, ha kapcsolódni kíván hozzá, a figyelemfelhívást önmagának kell elvégeznie. Mindenesetre úgy döntöttünk, hogy kapcsolódunk. A fő érvünk az volt, hogy ezzel talán sikerül a (nem ókor-orientált) szélesebb értelmiség figyelmét felhívni a folyóiratra: hiszen ez a téma olyasvalaki számára is izgalmas lehet, akit az antikvitás - úgy, önmagában - nem különösképp érdekel. Kiemeltük ezt a nemzet-témát mint az egész történet talán legizgalmasabb mozzanatát, és - részben Klaniczay Gábor segítségével - igyekeztük megszerezni a programban született írásművek közül a leginkább ide tartozó, leginkább az Ókor elképzelt olvasójának igényeit kielégítő dolgozatokat, amelyeket aztán persze vagy a szerzőnek kellett magyarra fordítania, vagy nekünk kellett lefordít(t)a(t)nunk. De kezdettől az volt a terv, hogy ne csupán a collegiumi projektből táplálkozzon a szám, hanem legyen egy saját profilunk, hozzunk anyagot máshonnan is. Végül is, sok esetlegesség és sok koncepciózusság dialektikájában, egy olyan számot hoztunk össze, amelynek három fő súlypontja van: ezek közül az egyik a szűkebben vett "nemzet és antikvitás" téma (Ritoók Zsigmond, Ferenczi Attila, Glenn W. Most [ford. Böröczki Tamás], Bárány István, Bélyácz Katalin cikkeit sorolnám ide), a másik egy olyan, amely "antikvitás és identitás" kérdését tárgyalja (ide Szilágyi János György programadó cikkén túl Gelenczey-Miháltz Alirán, Pierre Judet de la Combe [ford. Lele Gábor] és Komoróczy Géza írásait tenném), a harmadik pedig művészettörténeti/muzeológiai vonalon ragadja meg ugyanezen kérdéseket (Szentesi Edit, Radnóti Sándor). Mindhárom súlypontba kerültek programon belülről és kívülről is írások; nagyon érdekes, hogy mennyire benne van ez a téma a szakmai levegőben. Hiszen közelről érint minden ókortudóst: az ókor(tudomány) "kiváltságos helyzete", illetve ennek elvesztése éppen attól függ, hogy mi az, amit mi (tudományon belül és kívül) egyáltalán ókornak, illetve antikvitásnak nevezünk. Ez pedig olyasvalami, ami a 19. században született.

Most már, azt hiszem, kezdenek látszani ennek a 2/b modellnek is az előnyei és a hátrányai. Mindenkép előny, hogy nagyon izgalmas témák nagyon invenciózus, egymásnak is felelgető megvitatására kerülhet sor így az Ókor lapjain. Előny az is, hogy nyitni lehet, talán újabb olvasókat lehet találni. Lehet növelni szakmai ismertségünket. Hátrány, hogy ha nem vigyázunk, könnyen billen át mérleg nyelve az ismeretterjesztés felől a tudományosság irányába. Nem szabad megengednünk, hogy "konferenciakötet" legyen egy-egy Ókor-számból. Persze nagyon vigyáztunk: a lényeg az, hogy a továbbiakban is vigyázni kell. És főleg arra, hogy ne veszítsük el a szimatunkat, mármint abban az értelemben, hogy megorrintsuk, mi érdekli az Olvasót. Nagyon kíváncsiak vagyunk úgy általában is, de a Nemzet és antikvitás szám kapcsán különösen arra, hogy milyen tematikus számoknak örülnének, s mi a véleményük az eddigiekről. Mindenesetre azért gondoltam mindezt végig, mert pénteken a Collegium Budapestben lesz egy könyvbemutató a kutatási programből született két kötetről, s mi is csatlakozunk a Nemzet és antikvitás szám bemutatásával. Akinek van kedve és ideje, jöjjön el. Ide, a blogra pedig várjuk szeretettel a commenteket!