Berlini Indogermanisztikai Nyári Egyetem

A berlini Freie Universitäten már hagyománya van az indoeurópai témájú nyári egyetemeknek. Szerkezetében azonban elüt a leideni típusú nyári egyetemtől: egy és nem két hét, ugyanakkor napi négy és nem három tanóra van, másfelől itt kifejezetten haladó órák szerepelnek napirenden. A hallgatók összetétele is eltérő volt: túlnyomó többségben német diákok vettek részt rajta (Berlin mellett például Halléból, Regensburgból), de akadt egy-egy francia, görög (!) és magyar hallgató is (ez utóbbi jelen sorok szerzője). E tény nyilván összefüggésben áll azzal, hogy az előadások német nyelvűek voltak és nemcsak nálunk jól kitapintható az a tendencia, hogy, meghökkentő módon, meredeken zuhan a tudományos pályára készülő diákok német nyelvismeretének szintje.
Jelen Nyári Egyetemen (2006. szeptember 3.-8.) a következő előadások hangzottak el:
1. Probleme der historischen Grammatik der baltischen Sprachen (Daniel Petit – Paris);
2. Vergleichende Grammatik der germanischen Sprachen: Nomen und Pronomen (Stefan Schaffner – Regensburg);
3. Indogermanische Altertumskunde (Stefan Zimmer – Bonn).
A kétszer kilencven perces balti kivételével az órák kilencven percesek voltak. Daniel Petit fiatal és igen jó nevű specialistája a balti nyelveknek, aki folyékonyan beszél németül, s csak a Nyári Egyetem kedvéért válogatott össze néhány izgalmas problémát (s kínált rájuk meggyőző megoldást) a balti nyelvtörténet köréből – órái a balti nyelvekre kevésbé fogékony hallgatókat is lekötötték, így különösen éles volt a kontraszt a leideni R. Derksen óporosz óráival.
Stefan Schaffner ma az összehasonlító germán nyelvtörténet egyik legnevesebb képviselője, aki igen nagy beleéléssel képes órát tartani és ennek következtében igen könnyen elkanyarodni más, szintúgy izgalmas indogermanisztikai témák felé. Egy forgács a latinistáknak: Schaffner új javaslatot tett a flamen etimológiájára, a szellemes, de minden nyelvészeti alapot nélkülöző, az óind brahmannal összekötő elmélet helyett. Ő a hettita palahh- ‘hív’ igével kötné össze, mint az ‘(az isteneket) hívó, megidéző’. A javaslat részletei a kiadás előtt álló habilitációs írásában találhatóak meg, erre személy szerint jelen sorok írója is felettébb kíváncsi lenne, mivel a palahh- ige jelentése (és általában véve, alakja) egyáltalán nem problémamentes (ld. a hettita nagyszótár vonatkozó címszavát: http://oi.uchicago.edu/OI/DEPT/PUB/SRC/CHD/CHDP.pdf, ill. http://ochre.lib.uchicago.edu/eCHD/). E kérdésben figyelemreméltó egyébként Peter Schrijver javaslata is, aki germán ‘áldozni’ jelentésű igékkel kapcsolná össze (The Reflexes of the Proto-Indo-European Laryngeals in Latin. LSIE 2.Amsterdam – Atlanta, 1991, 176-177).
Stefan Zimmer – a berlini egyetem egykori munkatársa – ma az ún. indoeurópai ős- és kultúrtörténet kutatásának legnagyobb alakja, aki nem szűnik meg a kérdés módszertani alapjaira újra és újra felhívni a figyelmet, a maga sajátos humorában (példaértékű a Tarim-medence mumifikálódott tetemei körül csapott – nincs rá jobb szó – felhajtás általa adott kritikai értékelése, melynek már címe is sokat sejtető: Modern Necromancy, or How to Make Mummies Speak. The Journal of Indo-European Studies 26 (1998) 163-180).

Noha az indogermanisztika fellegvárában, Németországban is sokat veszt állásaiból, amíg ilyen kutatók és rendezvények vannak, nem kell aggódni, hogy kiveszik ezen izgalmas tudomány.