Arethusa 2006/2: Retorika és birodalom Tacitusnál

Félreértés ne essék: nem Tacitus szónoklattani dialógusáról szóló tanulmányokat tartalmaz az Arethusa c. progresszív klasszika-filológiai folyóirat 2006/2-es száma, hanem Tacitus történetírói műveinek "retorikáját" vizsgálja, de nem 'ékesszólás', hanem 'a nyelv figuratív működése' értelmében véve. Nem másról van itt szó, mint arról a rég felismert tényről, hogy a dolgokről nem lehet "egy az egyben" beszélni: mindenképp valahogyan beszélünk róluk. A történetíró, még ha hű kíván is lenni az ún. igazsághoz, akkor is az általa bizonyos módon értelmezett és bizonyos módon megválogatott eseményeket egy bizonyos általa feltételezett ok-okozati összefüggésrendszerbe helyezve írja meg (vagyis egy bizonyos narratívát állít elő), méghozzá bizonyos metaforák segítségével, aminek aztán megvannak a maga súlyos következményei.

Például, ha azt írja, hogy mi, akik Domitianus zsarnoki rendszerét túléltük, tkp. önmagunk túlélői vagyunk (nostri superstites, Agr. 3.2), akkor ezzel a zsarnokság erős értelmezését adja: eszerint az nem más, mint egy olyan politikai berendezkedés, amely a társadalom egyes tagjait szó szerint, másokat pedig figuratíve (átvitt értelemben) nyír ki. Erről szól az itt olvasható első tanulmány, Holly Haynes "Survival and Memory in the Agricola" c. írása. A további cikkek címét és absztraktját az Arethusa weboldalán, itt lehet megtekinteni.

Ha átfutjuk ezt a folyóiratszámot, azt vehetjük észre, hogy a Tacitus-filológia hagyományos témáinak és megközelítésmódjainak, illetve a 20-21. századi irodalomtudomány új módszereinek ötvözéséről van szó - nem mond mást a bevezetés sem, amely szerint "ez a kötet kérdések tömkelegét teszi föl a tacitusi nyelvvel és narratív struktúrával, illetve Tacitus kreativitásával, moralizmusával és történetírói programjával, valamint az egyes császárokhoz és a principátushoz mint intézményhez való viszonyával kapcsolatban". Tegyük hozzá, hogy azért a tacitusi nyelv figuratív működéséről is igen sokat megtudhatunk.

Jó olvasást! (Az akadémiai könyvtár folyóiratolvasójában megvan; ez egyszer biztos.)